 BEJELENTŐ LAP (Katt a szövegre!) |
ELVESZETT KUTYÁK - TALÁLT KUTYÁK FÓRUMBA (Ebbe a fórumba nem szükséges regisztráció.) |
Talált, elveszett kedvencek hirdetése FÓRUMBA |
 |
                                         
|
             |
--->
 |
akik nálam jártak.  
 
 
 
 
 
 
 
 
  Árpi és Bogár |
  (megpróbálom tényszerűen leírni, habár az érzelmeim nagyon kavarognak bennem) 2009 január 15-én, mikor beértem a gyárba Fruzsika nem várt a szokott helyén. Pedig előző nap még vidáman szaladgált a kennelben és játszott Mágnessel. Mágnes - a gazdiját kereső németjuhász - is a másik kennelben a Fruzsika ajtaját figyelte és ugatva hívta játszani. Siettem be hozzá és a fekhelyén feküdt, füleit hegyezte az ismerős léptekre, de nem tudott felkelni. A kedvenc labdája mellette volt. Látszott rajta, hogy valami nagyon nem jó dolog történik vele és a szép szemeivel nézett rám, hogy gazdi beteg vagyok, segíts rajtam. Sem enni, sem inni nem kívánt, de a szokásos simogatásnak nagyon örült. Az állatorvost azonnal hívtam, akinek szíve csücske Fruzsika, mert Ö nem volt hajlandó elaltatni annak idején, és folyamatosan kezelte, ha valami gond volt vele. A vizsgálat során kiderült, hogy magas láza van, besárgult és a keringése is gyenge. Kapott mindenféle injekciókat és több mint egy órán keresztül figyelte az állapotát. Közben mindenki érdeklődött és drukkolt Fruzsikának. Lassú javulás mutatkozott, így óránkénti telefoni kapcsolatban voltunk. Szépen ivott vizet és már emelte a fejét is, hegyezte a fülét. Csillár is jött segíteni Fruzsikát ápolni. Éppen mikor odaértünk megint Fruzsikához délután fél 6-kor hírtelen rosszul lett és minden vizet kihányt, amit addig megívott. Azonnal hívtuk az orvost, és Csillárral vittük a rendelőbe. Az injekciók hatására a láza lement, de a hasüreg megtelt vérrel. Azonnal kapott még erősítő injekciókat, meg még egy fecskendőben orvosságot, amit 20 percenként kellett a szájába fecskendezni, amíg a klinikára nem érünk. Így azonnal a Család utcai klinikára indultunk. Fruzsika egy pléden feküdt a rendelő előterében, én kimentem, hogy a kocsiajtót kinyissam. Fruzsika minden erejét összeszedte, pedig addig lábra sem tudott állni és odajött hozzám imbolygó léptekkel a kocsihoz és beszállt az autóba a meg szokott helyére. Közben T-macs intézte, hogy azonnal fogadjanak, és mivel felmerült a véradás szükségessége is, Ketchupék azonnal indultak a 2 nagy macival Tinnyéről, hogy legyen véradó, ha szükség van rá. A Család utcában már vártak. Azonnal bevitték Fruzsikát. Ultrahanggal megnézték és daganatra utaló elváltozások voltak + a hasüregben folyadék (vér). Így azonnal előkészítették a műtétre. Még annyi időm volt, hogy megsimogassam a buksiját és elköszönjek tőle, mert éreztem, hogy többet nem néz a szemembe, de a lelkem mélyén még reménykedtem. A váróban Csillárral, Ketchup családdal és a nejemmel együtt vártuk a híreket. 8 órakor jött az orvos és elmondta a szomorú tényeket, hogy Fruzsikának lépdaganata van, és az belső szervei is tele vannak apró daganatokkal, amelyek igen gyorsan növekedhetnek. A telefonjával még fényképeken is megmutatta. A lépet még el lehetett volna távolitani, de a sok kis apró daganatot már nem. Max. 2 - 3 hónap múlva ugyanez lenne a helyzet és közben Fruzsika nagyon sokat szenvedett volna. Így nagyon fájó szívvel, de el kellett engednem Fruzsikát az örök vadászmezőkre. Nagyon köszönöm Mindenkinek az érdeklődést, telefonokat, drukkolást, bátorítást és Csillárnak, Ketchup családnak (a nagy maciknak is), T- macsnak a segítséget. Utóirat: Másnap reggel mentem a Fruzsika helyére, ott volt a labdia, igaz már kopottan, és üres volt a fekhelye. Mágnes várt, és az élet megy tovább, most a Mágnes van a helyén, keresi Fruzsit, mert a szagok még ott vannak, és nem érti, hogy nincs Fruzsika, de ugyanoda ül ahova Fruzsika, és néz fel az emeleti ablakomra, hogy mikor megyek hozzá. Nagyon köszönöm ez a verset: "Ha úgy hozná a sors, hogy elgyengül a testem És a fájdalomtól nem lenne már se nappalom se estem, Akkor meg kell tenned azt, mit ilyenkor tenni kell Ebben az utolsó csatában senki se nyer. Szomorú leszel, tudom, De ne hagyd, hogy a gyász elnyomjon. Ezen a napon, jobban mint valaha ezelőtt, Szeretetednek állnia kell a próbát, keserűt. Oly sok boldog év után, Nem félek attól, hogy mi jöhet az élet után. Te sem akarod, hogy szenvedjek, Úgyhogy ha itt az idő engedd, hadd menjek. Vigyél oda, ahová a sorsom vezet, És nagyon kérlek maradj velem, Ölelj át gyengéden, beszélj hozzám, Amíg a szemeim nem látnak már. Tudom, hogy idővel majd megérted Mekkora szívesség, amit tettél értem. Bár többé már nem csóválom a farkamat Nem kell állnom a szenvedést és fájdalmat. Kérlek ne gyászolj, most te vagy az egyetlen, Aki a fájdalmat elviselhetővé teheti nekem; Az évek alatt oly közel kerültünk egymáshoz mi, Hagyd könnyeidet szabadon folyni." És ezt a másikat is. " Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled" "Engedd el azt, ki rég menne már, Hisz a búcsúra, oly régóta vár. Két lét közt, hová a halál hívta, Csak te tartod ott, a reménybe bízva. Hogy mindez álom, csak ébredni kell, S ezért nem szakadt még tőled el. Elvesztetted egyszer, s nem akarod többé, Pedig az emlékek, nem válnak köddé. A szívedben hordozd és köszönd meg hát, Hogy eddig figyelt, s vigyázott rád. Lelkeddel lelkét emeld a fény felé, Hagy járuljon most, már Istene elé." 
|
 2009 július 07-én délután 15 órakor Robikám átment a szivárványhídon.
|
 Emléked örökké szívemben él.. - Te aki végigjártad a soproni szőlőhegy poklát. - Te aki a törvény játékszere voltál, mint egy tárgy. - Te aki mindezt tűrted és magadba fordultál. - Te aki elvesztetted minden bizalmadat az emberekben. - Végre 2007 júliusában örök társaddal, Tesóval hozzám kerültél. - Lassan oldódni kezdtél, de minden zizzenésre összerezzentél. - Legjobb barátod Tesó mindig óvott, és vigyázott rád. - Végre kezdtél bízni a kétlábúakban, akik sok-sok szertettel próbálták feledtetni pokoli emlékeidet. - Társad Tesó, ki jóval fiatalabb volt, mint Te, boldog otthonra talált. - Neked is megvolt a remény a boldog otthonra. - Már otthonosan mozogtál a megszokott környezetedben. - Minden nap alig vártad a sétákat és az ismerős környezetet, ahol sok-sok szeretet vett körül. - Már érdeklődtél más négylábú társaid iránt is. - Ha bizonytalanul is, de már próbáltál játszani is. - Ha félénken, de visszajöttél, ha hívtalak. - Tegnap még a cicával is megbarátkoztál, vele aludtál. - Ma bágyadt volt a szemed, szó nélkül tűrted a vizsgálatokat. - Remélted, hogy a kétlábúak segítenek rajtad, de a súlyos kór elragadott. - Kaptál egy szurit és szép lassan álomba szenderültél, de már a szivárványhídon túl ébredtél. - Ott szaladgálsz Fruzsikával és Robival az örök vadászmezőkön. - Nincs már fájdalom, félelem, csak boldog játék és öröm. - Emléked örökké szívemben él.
|
|
